A rézmaratás lényege röviden, hogy a megtisztított rézlemez felületét bevonjuk egy UV fényre érzékeny lakkal. Ennek száradása után a számunkra szükséges alkatrészeket kitakarjuk a lemezből és az egészet UV fénnyel megvilágítjuk. Az UV sugarak hatására a nem kitakart helyeken a lakk szerkezete megváltozik és előhívó folyadékkal a felületről lemosható. Ezután a lemezt vas-kloridban vagy erre alkalmas anyagban maratjuk ki.
Amire először is szükségünk van, egy rajzoló program. Én a Corel-t használom. A lényeg az, hogy az elkészíteni kívánt alkatrészt kiterítve meg tudjuk rajzolni benne. A rajz minden esetben két oldalas, azaz megrajzoljuk az alkatrészt elölről és hátulról is. Nézzük egy egyszerűbb forma, egy íróasztal rajzát.
 |
| elölről... |
Itt az alkatrész rajzán megjeleníthetünk panel vonalakat, süllyesztéseket amivel jelen esetben fiókelőket imitálhatunk. Figyeljünk rá, hogy a hátoldali rajzon ugyan ez ne szerepeljen, mert maratáskor ilyen esetben a fiókok kiesnek az asztalból. Arra is ügyeljünk, hogy ha a hátoldali rajzon hajlítási vonalunk keresztezi a fiókelőt, vagy bármi mást, ott a vonalak metszéspontjánál átmaródik a lemezünk.
 |
| hátulról... |
A hátoldali rajzon jeleníthetjük meg az összeszerelés után látni nem kívánt hajlítási éleket, süllyesztéseket, könnyítéseket. Fontos, hogy ugyan itt rajzoljuk be az alkatrészt a kerethez rögzítő füleket is. Ezek nélkül a vas-klorid áldozatává válik az alkatrészünk.
Ha a rajzzal megvagyunk, levilágító filmet kell csináltatnunk. Ehhez keressünk egy ezzel, illetve nyomdai előkészítéssel foglalkozó céget! Saját tapasztalataim szerint nem éri meg házilag elkészíteni a filmet. A lézer és tintasugaras nyomtatókkal nekem nem sikerült homogén fekete felületet produkálnom több rétegben sem. Pedig esetünkben nagyon fontos, hogy az UV sugarak ne világítsák meg a lemez kitakart részeit.
 |
| "világító doboz" |
Mint írtam a film kétoldalas. A két oldalt össze kell pontosan illesztenünk, és egy kis tasakot alakítunk ki belőlük, amibe a lakkozott rézlemezt helyezzük a levilágításhoz. Én egy fából készült "világító dobozt" használok erre a célra. A keret tetejére üveget ragasztottam, arra pedig pausz papírt, hogy az alulról érkező fényt szétszórja és ne vakítson el.
 |
| tasak |
A kész tasak egyik oldala nyitott, innen csúsztatjuk be a lemezt. Itt a képen jól látszik a tasak összeállítását segítő illesztő keret.
Ha ezzel megvagyunk, előkészíthetjük a rézlemezt. Én először méretre vágom, majd következő lépésben finom 160-220-as csiszolószivaccsal eltávolítom a réz felületéről az esetleges szennyeződéseket és oxidációt. Ezt követően acetonnal zsírtalanítom a felületét. Zsírtalanításnál és utána már csak szövetkesztyűben fogom meg a lemezt. Gumi illetve gumírozott kesztyű nekem nem vált be! A lakkozott felületen mindig meglátszódott, hogy hol fogtam meg.
 |
| fotólakk |
Ezután az előkészített rézlemez mindkét felét befújjuk fotólakkal. Természetesen megvárva a száradási időt, hogy átfordíthassuk az anyagot. Fontos, hogy ez idő alatt fénytől védett, sötét helyen tároljuk. Fotólakkból én a képen látható Positiv 20 típust használom, ez vált be a legjobban. Megfelelő távolságról fújva szépen terül, és egyenletes rétegben szárad meg a felületen. Próbáltam más gyártó termékét is, de a legjobb eredményt ezzel értem el.
 |
| lemez a tasakba! |
A lakk 24 órás teljes száradása után, levilágíthatjuk a rézlemezt a tasak segítségével. Helyezzük bele pontosan és már mehet is levilágításra...
A levilágításhoz UV lámpát kell használnunk. Ennek beszerzése a kezdetekkor komoly problémát okozott, csak igen drágán találtam, és nem akartam egy kisebb vagyont költeni rá. Először olvasólámpába raktam UV izzót és ezzel próbálkoztam. Ez működik, de mivel mindkét oldalt le kell világítani, kényelmetlen az anyag forgatása, és a megkétszerezett levilágítási idő miatt.
 |
| levilágító doboz |
Ezek kiküszöbölésére építettem a képen látható A4-es méretű levilágító dobozt. Két 15 cm mély elemből áll, bennük 2-2 db UV izzó, a fenekükre pedig tükröt szereltem, hogy növeljem az izzók erejét. Levilágításkor pofával összeforgatom őket és közéjük rakom a tasakot. A dobozok súlya tökéletesen rászorítja a fóliákat a lemezre, ezzel kiküszöbölve az alávilágítást.
 |
| előhívó |
A levilágított lemezt előhívó folyadékban megfürdetjük. Itt az UV fény hatására szerkezeti változáson átesett lakkot lemossuk, egy puha ecsettel segíthetjük a folyadék munkáját.
 |
| előhívás után |
Akkor értünk el megfelelő eredményt, ha a hajlítási, panelvonalak és az átmarni kívánt részeken fém tisztán látjuk csillogni a rezet.
Most már tényleg nincs más hátra, csak maga a maratás.
Rézgaras oldalán található tartály másolatát megépítettem magamnak, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Itt külön kiemelném, hogy ennek én vagyok az oka! Nem sikerült a levegőztetést egyenletesen megoldanom több próbálkozás ellenére sem. Emiatt a maratásaim végeredményei általában féloldalasra mart lapok voltak. Két tartály elkészítése, több levegőztetési mód kipróbálása után maradtam egy egyszerűbb módszernél. Vettem pár száz forintos mikrózható műanyag tálakat és kineveztem őket marató kádnak, "szettnek".
 |
| vas-klorid |
Maratáshoz a vas-kloridot fel kell melegítenünk, 40-45 C°-on tud a legideálisabban dolgozni az anyag. Egy kivénhedt mikrót használok az oldat felmelegítésére, és annak melegen tartására a legegyszerűbb akvárium vízmelegítőt.
 |
| "tartó csipeszek" |
Mivel a folyadékunk felül a legmelegebb, a képen látható "csipeszekkel" - (Villany szerelési boltban veszem, fogalmam nincs mi a neve, de a célnak tökéletesen megfelel!) - felemelem a marató kád aljától úgy, hogy a vas-klorid pár milliméterrel ellepje a lemezt. A csipesz kilógó végeinél pedig tudom mozgatni a folyadékban a rézlemezt, ellenőrizni hol tart a maratás, és így a keringetés is megoldott.
 |
| "marató szett" |
Sárga tetős tál: előhívó
Zöld tetős tál: csapvíz az előhívó lemosására
Kék tetős tál: vas-klorid
Tető nélküli tál: csapvíz a vas-klorid lemosására
A két kisebbik tálban pedig aceton, a fotólakk lemosására a kész maratásról.
Jobb alsó sarokban látszik egy műanyag csipesz, ezzel szoktam a vegyszerekből ki, illetve betenni a lemezt.
Itt a fényképezéshez direkt nem takarítottam ki, raktam rendet. Az erre vállalkozók lássák azt is mivel járhat a rézmaratás. Igen nagy kosszal! Csak jól szellőztethető helységben csináljuk, és semmiképpen ne lakótérben. Mind a fotólakk, mind a vas-klorid gőze ártalmas. Ez utóbbi párája megtámadhatja a helységben lévő fém tárgyakat is.
De aki elszánja magát a kipróbálására, biztos vagyok benne, hogy örömét leli egy általa megtervezett, és legyártott alkatrészben, modellben.
 |
| a kimart íróasztal elölről... |
 |
| hátulról... |
 |
| és összeállítva. |
A leírásom nem túl szakszerű - ezért elnézést - de a lényege, hogy az eljárás a laikusok számára is érthető legyen. Remélem ez sikerült.
Végül a felhasznált anyagok beszerezhetősége:
http://www.bronzker.hu/ Rézlemez, alpaka.
http://www.elektrokontha.hu/ Positiv 20.
http://www.milesi.hu/ Nagy tisztaságú ipari aceton.
http://www.wolf.hu/ Előhívó, maratószer, kémiai ónozó, zsírtalanító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése